IM Popmail

 Bubus: Benneteket összeválogattak?

Mutya: Hát nem! Sőt, nagyon meg kellett küzdeni az álmainkért.Egész életemben énekesnő akartam lenni, már 14 éves korom óta énekórákra, táncra jártam. Aztán lassan beindultak a dolgok, beajánlottak egy mendzsernek. Akkor még többet beleadtam, állandóan a stúdióban lógtam. Ekkor jött a képbe Keisha…

Keisha: Mutya régóta jó barátnőm volt, egyszer elhívott a stúdióba, mivel tudta, hogy érdekel, hiszen én is énekelni tanultam, és nem akart annyi paival egy helységben lenni. Az egyik technikus megkért, hogy énekeljek egy szólamot. Ez annyira bejött mindenkinek, hogy csapatban kezdtünk el gondolkodni, és így indult a Sugababes.

Gabi: Egyre keményebbek a szövegeitek. Miért?

Keisha: Ezen ne is csodálkozz, hiszen amikor megjelent az első lemezünk, még más dolgok voltak fontosak. Most sokkal jobban a magunk urai vagyunk, idősebbek lettünk, másképp látunk dolgokat.

Attila: Ti írjátok a dalaitokat?

Heidi: Magunk alkotjuk a dalaink nagy részét, és amelyik valamely kollégánk agyából pattan ki, abba is „beszállunk”, hiszen fontosnak tartjuk, hogy sugababeses legyen. Nem tartom hitelesnek az olyan zenekarokat, amelyeket valaki összeválogat majd a szájukba adja az énekelnivalót. Szeretjük beleszőni a saját dolgainkat.

Kira: miben különböztök más lányformációktól?

Mutya: Nem a ruháink vagy a hajunk a fontos, hanem a hangunk és a dalaink. Bennünket nem a háttérben mozgó emberek tettek naggyá, hanem amit a lemezeken vagy a színpadon nyújtunk.

IM: Mit gondoltok az Atomic Kittenről?

Mutya: Miért ne lehetne több lánycsapat?

Keisha: Teljesen más utakat járunk, ha a két lemezt egymás után meghallgatod, észreveszed, hogy más a zenei világunk, a szövegeink, és mi a vokális dolgokra nagyobb hangsúlyt helyezünk.

Heidi: Jó fejek a csajok az Atomic Kittenben, de én már választottam. Sugababes!